"2006. nyarán, 21 évesen adtam először vért. Kommunikáció szakos hallgatóként Hajdúszoboszlón voltam gyakorlaton a helyi televíziónál,a kihelyezett véradáson készítettem interjút az egyik szervező hölggyel. Miután felvettük az anyagot, megkérdezték, hogy nem szeretnék-e vért adni. Eredetileg nem terveztem, de aztán arra gondoltam, hogy miért ne? Az egyetlen gond az volt, hogy nem készültem rá megfelelően: valószínűleg nem ettem, ittam és pihentem előtte eleget, ráadásul nagy meleg is volt. A véradás elején semmi gond nem volt, sőt, a szervező hölgy közben odajött hozzám beszélgetni. Már majdnem végeztünk, mikor elkezdett velem forogni a helyiség, és a hölgy hangját is egyre messzebbről hallottam. Megszólaltam, hogy ne haragudjon, hogy közbevágok, de azt hiszem, el fogok ájulni. Erre 3 ápolónő ugrott oda hozzám - hamar jobban lettem, és le tudták venni a kellő vérmennyiséget. Levontam a következtetést: csak megfelelően felkészülve szabad vért adni. :)
A véradástól nem ment el a kedvem, rendszeres véradó vagyok és azóta is nagy becsben tartom a kapott emléklapot, és a vércsepp alakú kis kitűzőmet."
