Megemlékezés az ismeretlen donorokról
Fiumei úti sírkert
2025.03.21.
A szervátültetés az orvostudomány csodája, szokták mondani.
Ugyanakkor azt gondolom, helyesebb úgy megfogalmazni, hogy a szervátültetés az emberiség csodája:
a folyamat minden lépésénél ott van az ember, a döntés, az önfeláldozás, a segítségnyújtás, szolidaritás, a szükséglet az élet és halál mezsgyéjén, azután a megmenekülés, a felszabadulás, a remény és tapasztalat.
Emberi sorsok, tragédiák, új és megújult életek.
A szervátültetés csak donorszervekkel lehetséges, amelyeket leginkább és legtöbb fajtáját elhunytból lehet eltávolítani. Ezért kell a tájékozott embertársunk, aki mérlegelt, átgondolta saját szerveinek halála utáni sorsát és döntött szabadon és felelősséggel. Talán el is mondta családtagjainak szervadományozást támogató döntését, hogy segítse őket abban a hirtelen és nehéz helyzetben, amikor már csak a visszaemlékezés marad. Ma az életmentő donorokra emlékezünk, akik haláluk után is segítettek, ami azt jelenti egész pontosan, hogy a földi létezés korlátait is legyőzve áldozatot hoztak, adtak, magukból adtak, önmagukat adták.
Talán nincs is megfelelőbb hely arra és nincs is fontosabb közönség, mint Önök, hogy elmondjam: egyszer ugyan mindannyian meghalunk, de senki nem azért hal meg, hogy donor legyen. De ha tudjuk, hogy egyszer meghalunk és még akkor is segíthetünk, akkor életmentő példát mutat, aki segít. Minden elhunyt szervdonor jó példa előttünk.
És ott van az orvos és ápoló, akinek életmentő csapatmunkája és küzdelme nem mindig jár sikerrel, de szakemberként és emberként gondol a szervadományozásra és azokra, akiket nem ismer és agyhalál kialakulása esetén vállalja és akarja az első telefonhívással a vereség után felrejlő életmentést a távolból.
És van a másik oldalon is orvos és ápoló, szintén csapatban, akiknek a transzplantáció jut. Azért az általában könnyebb, mármint lelkileg, emberileg.
És vannak betegek várólistán, egyre többen és vannak szervátültetettek is, szintén egyre többen.
Mindenhol emberek, embertársaink.
A szervátültetés az emberiség csodája, mármint az emberek csodája, mármint az emberek élik meg, élik át a csodát, mert a csoda valaki mástól jön, aki csodát tud tenni velünk.
De a folyamat mégis és mindig a donorral kezdődik, ha emberi léptékkel gondolkodunk.
Minden életmentő szervátültetés egy donor döntésével kezdődik!
Hálásak vagyunk nekik és értük, de én hálás vagyok Önökért is, mert eljöttek, itt vannak.
Biztos vagyok abban, hogy aki ma itt van szervátültetettként, az nem csak ma, hanem minden nap kifejezi háláját a saját donora felé azzal a helyes egyszerűséggel, hogy vigyáz a kapott ajándékra.
Tavasz van!
Jó egészséget és hosszú nyarat kívánok mindenkinek!
Dr. Mihály Sándor
OVSz transzplantációs igazgató ünnepi beszéde
2025. 03. 24.
