Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Ünnepeltek!
Kedves Kollégák!
Megtiszteltetés, hogy idén is itt ünnepelhetek egy minden évben megújuló csapattal!
A SZERVDONÁCIÓS ÉS TRANSZPLANTÁCIÓS EURÓPA NAP-ot a svájci Philippe Morel professzor találta ki és hívta életre, először 1996-ban Genfben és azóta minden évben, október második szombatján kerül megrendezésre egy európai városban az Európa Tanács támogatásával. Idén, pontosabban ma Londonban is ünnepelnek.
Mi is azért vagyunk itt, hogy kifejezzük tiszteletüket a szervátültetés igazi hőseinek, a szerveiket adományozó élő és elhunyt donoroknak, valamint családtagjaiknak, és ilyenkor a megmentett és ezért hálaadásra is felszabadult transzplantáltak pedig köszönetet nyilváníthatnak a gyógyító orvosoknak, ápolóknak.
Évek óta személyes döntésekről és sorsokról beszélek ilyenkor, de ma inkább a közösség szerepére hívnám fel a figyelmet.
Ugyanis a szervadományozás és átültetés minden pillanata közösségben zajlik.
Mondok példákat is.
Én az elhunyt szervdonorokból történő szervkivételi folyamat központi és a donorszervek nemzetközi elosztásának szervezéséért felelős hazai koordinációs szervezetet vezetem.
Kollégáim csapatban dolgoznak egymással. Figyeljük egymást és gyorsan észrevesszük, ha az ügyeletesnek segítségre van szüksége. És a koordináció egy hatalmas csapatmunka irányítása, amikor egy kb. 26 órán keresztül tartó folyamat során 100-120 ember munkáját kell összehangolni. Nagy távolságok ellenére mindenki egy közösség tagja, mert közös célért dolgozunk. Ebben a nagy csapatban vannak kisebbek is, mert az intenzív osztályon zajló csapatmunka eredménye a donor felismerése és gondozása, a szervkivételen dolgozók is csapatot alkotnak, mint ahogy később az átültetések műtői csapatai is így dolgoznak.
Elhunyt donor esetén a gyászoló család is a közösségből tud erőt meríteni. És egy új közösség alakul ki már a szervadományozásról szóló tájékoztatás előtt a korábban életmentésért küzdő és aztán másokra is gondoló kórházi dolgozók és a család között.
Élődonáció esetén emberi kapcsolatokban rejlik a kezdeményezés szándéka és kell a család.
A transzplantáció után egészen személyes kapcsolatok alakulnak ki a gondozás során az ellátó és gyógyult beteg között, miközben itt is hatalmas szerepet kap a család.
És a sorstárs közösség egyre erősebb és hangosabb, a civil szervezet és az általuk képviselt téma látható, érthető.
Sőt ma ott tartunk, hogy elhunyt donorok hozzátartozói is sorstárs közösséget formálnak.
A transzplantációs szakma is tudományos társaságként működik.
Közösen vagyunk erősek, közösségben vagyunk boldogok és egészek.
Persze csak vissza kell térnem az egyén szerepére.
Mert a szerveket emberek adományozzák egyéni döntések alapján.
Minden életmentő szervátültetés egy donor döntésével kezdődik, csak úgy kezdődhet el.
De ennek a szuverén döntésnek egy másik ember megmentése a célja.
Élődonorként az ismert és szeretett személy, elhunytból történő adományozás esetén pedig a közösség iránti felelősségvállalás legszebb, legemberibb és önfeláldozó formája ez a döntés.
A hétköznapi dolgaink is fontosak, de a szervadományozás meghökkent, megállít, megindít és egészen különlegessé teszi az életet.
Önök teszik különlegessé mindannyiunk életét, miközben csak meg akartak menteni valakit, akit szeretnek. De amit tettek, azzal nem csak azt az egy embert mentették meg, hanem példamutatásukkal másokat is, mert követőik lesznek és vannak.
Önök Magyarország megmentői, amit minden honfitársam nevében köszönök!
Dr. Mihály Sándor
2019. október 12.
2019. 10. 16.
