De az életmentésnek van kötelező előfeltétele:
- Az egyik esetben fel kell ismernünk a távoli életmentés lehetőségét egy testközelben lezajló és ezért érzelmileg az ott lévőket érintő végérvényes és akkor már visszafordíthatatlan tragédiában. Mert a szervadományozások döntő többsége elhunytakból, agyhalott donorokból történő szervkivételek során valósul meg.
- A szervadományozás másik lehetősége bizonyos szerveknél az élődonáció, amikor egy lehetőséget némelyek a gyakorlatban felvállalnak, megvalósítanak, mert egy közeli, szeretett személy veszélybe került, de van jó esély a megmentésére.
Az elmúlt 50 év során a szervátültetés világszerte bevált gyakorlattá vált, ami óriási jótéteménnyel járt több százezer beteg számára. Az utóbbi két évtizedben az emberi szervek szervátültetésre történő felhasználása folyamatosan növekedett. Napjainkban a szervátültetés a legköltséghatékonyabb kezelés végstádiumban lévő veseelégtelenség esetén, míg olyan szervek végstádiumú elégtelensége esetén, mint a máj, a tüdő és a szív, az egyetlen rendelkezésre álló kezelés.
Az emberiségnek azonban szembesülnie kell a megoldás korlátaival is, amelyet négy példával szeretnék kifejezni:
- Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2012-ben 200.000 beteg került fel transzplantációs várólistára, miközben 112.000 szervátültetést végeztek a világon.
- Az Európai Unióban jelenleg 57 ezer beteg vár alkalmas donorszervre, de naponta közülük 12 beteg meghal, mert nem tudja megvárni a neki alkalmas donorszerv érkezését.
- Az Eurotransplant 8 tagállamot tömörítő közösségében - amelynek teljes jogú tagjai vagyunk július 1-től - évente 11.000 új beteg kerül a várakozók közé, és kb. 7.000 transzplantációt tudnak végezni.
- A mai napon több mint háromszor annyi beteg van várólistán, Magyarországon, mint amennyi átültetés történik az év során. Vagyis a szervátültetés életet ment, de az életmentő transzplantációs programokhoz szervekre van szükség, mert szervek nélkül egyébként megmenthető betegek halnának meg a várólistán.
Ma ünnepelni és megemlékezni jöttünk.
A 15. donációs és transzplantációs Európa nap az élet ajándékozásának ünnepe.
Megemlékezünk azokról akik haláluk után is nyomot tudtak hagyni, mert szerveikkel most más emberek tudnak egészséges életet élni. Így győzött az élet a halál felett.
Elismeréssel tekintünk példamutató embertársainkra, akik saját magukból adva, magukat adták, és mégis többet kaptak: az élet reménységét.
Azért szükséges egy ilyen ünnepre felhívni mindenki figyelmét, mert az orvosláson keresztül megnyilvánuló közösségi célunk a lehető legtöbb beteg meggyógyítása és nem elég széttárnunk a kezünket sajnálkozva a szervhiány tényén, hanem el kell mondanunk hogy a probléma nagyrészt megoldható. Ehhez azonban egy tájékozott társadalmi szintű összefogás szükséges, ahol mindenki felismeri saját felelősségét az önrendelkezési jog tudatos gyakorlásában.
A halál nem lehet tabutéma a családban és igazi barátok között, mert az az élet kötelező velejárója.
Másrészt pedig nem mondom, hogy minden transzplantációra alkalmas veseelégtelen beteget élődonációval kell megmenteni, de téves, vagy elégtelen információ miatt nem maradhat el életmentő szervátültetés.
Mi, akik itt vagyunk, tudjuk, hogy mit jelent valójában az, hogy a szervátültetés életet ment!
Mondjuk el mindenkinek!
Hölgyeim és Uraim!
Akkor kezdhetjük...
Köszönöm a figyelmüket!
Mihály Sándor
Igazgató
Szervkoordinációs Iroda
Országos Vérellátó Szolgálat
Budapest, 2013. október 12.
