Szervdonációs és Transzplantációs Európa Nap
Budapest, 2012. október 13.
„Az elmúlt 50 év során a szervátültetés világszerte bevált gyakorlattá vált, ami óriási jótéteménnyel járt több százezer beteg számára. Az utóbbi két évtizedben az emberi szervek szervátültetésre történő felhasználása folyamatosan növekedett. Napjainkban a szervátültetés a legköltséghatékonyabb kezelés végstádiumban lévő veseelégtelenség esetén, míg olyan szervek végstádiumú elégtelensége esetén, mint a máj, a tüdő és a szív, az egyetlen rendelkezésre álló kezelés.
A szervek szervátültetés során történő felhasználásának azonban vannak kockázatai. A szerv átültetés céljából történő, széleskörű, terápiás célú alkalmazása megköveteli, hogy a szervek minősége és biztonsága olyan legyen, hogy minimális szintre csökkenjen a betegségek átadásának kockázata. A jól szervezett nemzeti és nemzetközi transzplantációs rendszerek, valamint az elérhető legjobb szaktudás, technológia, és az innovatív orvosi kezelések alkalmazása jelentős mértékben csökkentheti az átültetett szervekkel kapcsolatos kockázatokat a recipiensek tekintetében.
Ráadásul, a terápiás célokra használt szervek hozzáférhetősége attól függ, hogy az Unió polgárai készek-e szervadományozásra.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint kétszer annyi beteg kerül évente transzplantációs várólistára, mint ahány átültetést végeznek a világon.
Az Európai Unióban jelenleg 57 ezer beteg vár alkalmas donorszervre, miközben naponta 12 beteg meghal, mert nem tudja megvárni a neki alkalmas donorszerv érkezését.
A mai napon több mint háromszor annyi beteg van várólistán, Magyarországon, mint amennyi átültetés történik egy egész év alatt.
A szervátültetés életet ment, és az életmentő transzplantációs programokhoz szervekre van szükség, mert a szervek nélkül egyébként megmenthető betegek halnának meg a várólistán. De Ő megmenekült, él, és megünnepli mindkét születésnapját.
Az immár 14. alkalommal megrendezésre kerülő Szervdonációs és Transzplantációs Európa Nap ma nemcsak arra hívja fel a társadalom figyelmét, hogy kevés a donorszerv, hanem arra is, hogy a probléma nagyrészt megoldható. Ehhez azonban nemzeti szintű felismerés és cselekvés kell. És ennek a társadalomnak Te is, Ön is tagja vagy, én is tagja vagyok.
Miért kell erről beszélnünk?
Mert a hazai lakosság csupán 46%-a ismeri helyesen a szervadományozással kapcsolatos jogi szabályozást, amely szerint ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy szerveit halála esetén szervátültetési célokra eltávolítsák, akkor feltételezhető a beleegyezése, és ezért a transzplantációs célú szervkivétel elvégezhető .
Az önrendelkezési jogot pedig csak az gyakorolhatja helyesen, aki tudja, hogy az agyhalál jogi és orvosi értelemben is halált jelent, tehát azonos az egyén halálával hagyományos, köznapi értelemben véve is. A halál ugyanis mindig egy folyamat, amelyet egy adott pillanatban lehet megállapítani. Ezt teszi az orvos, amikor az órára nézve kimondja a halál időpontját és ezt teszi az agyhalál megállapító bizottság.
Ebben a tragikus és visszafordíthatatlan pillanatban kevés dolog segíthet a gyászoló hozzátartozóknak. Az elhunyt, még életében megismert önrendelkezése saját szerveiről mégis felszabadít egy olyan döntés alól, amely a hozzátartozót nem illeti, és nem illetheti meg.
Mert ki a szervdonációs és transzplantációs folyamat igazi hőse?
Az átültetésen átesett beteg a kezelőorvosban ismeri fel megmentőjét, akinek a szerepe nélkülözhetetlen.
Az igazi hős azonban Luca, az 5 éves kisfiú, aki rövid élete során többször is elmondta szüleinek, hogy Ő hős akar lenni. Amikor egy baleset miatt agyhalott lett, szüleit a gyermek üzenete segítette! Luca és a többi ismeretlen donor a transzplantáció igazi hőse.
Ma nem az a kérdés, hogy a történet megérint-e?
Az igazi kérdés az, hogy ennek a példának a megismerése milyen változást hoz most bennem és benned, Önben?
Elég-e ennek a csöpp kis hősnek a története ahhoz, hogy komolyan vegyük az önrendelkezési felelősségünket és kötelességünket? Hiszen tulajdonképpen nem az számít, hogyan döntünk!
Kívánom, hogy legyenek ma is őszinte családi és baráti beszélgetések erről!
Én szervdonor vagyok!
Köszönöm.
Mihály Sándor
Igazgató
Szervkoordinációs Iroda
Országos Vérellátó Szolgálat
2012. 10. 26.
