„Ha a szervet életmentésre használják, akkor az nem számít a kegyelet megsértésének, mert az életmentés eltörli a „kegyeletsértés” tilalmát.
A halacha szempontjából a zsidó vallású halottból beültetés céljából történő szervkivétel legegyszerűbb esetei a következők:
- A beültetésre váró beteg előttünk van.
- Azonnali életmentés esete áll fenn.
- A donor még életében kifejezte azt a szándékát, hogy szerveit beültetésre felajánlja.
Ha valamelyik feltétel a fentiek közül nem valósul meg, mértékadó háláchisták azt a döntést hozták, hogy ilyen esetben szükséges az elhunyt családjának engedélye. Életmentés céljából engedélyezett a szervadományozás, azonban meg kell bizonyosodni arról, hogy a donor már nem minősül élőnek, és semmilyen esély nincs arra, hogy életre keljen.
A következő kritériumokat kell figyelembe venni:
A halált a légzés végleges és visszafordíthatatlan megszűnésekor állapítják meg. Ez megállapítható a teljes agyhalál, beleértve a légzésért felelős agytörzs halálának bebizonyításával.
Jomá traktátusa alapján következtetéssel megállapítható, hogy a „ne maradj tétlen felebarátod vérénél” (Leviticus, XIX, 16.) tiltó parancsolata alapján lehet alapja a – tárgyalt esetben – a szervátültetés engedélyezésének.
A PIKUÁCH NEFES, az ÉLETMENTÉS, a legfontosabb vallási elveink egyike.”
