A Magyarországi Református Egyház tudományos testülete a Doktorok Collegiuma állásfoglalása a szervdonációval kapcsolatban
A református teológiai etika elfogadja az agyhalál és a biológiai halál széles körökben ismert tudományos kritériumait. Az agyhalál esetében - mely lehetőséget teremt a szervdonációra - a református teológia szembesül olyan határhelyzetekkel, mely érdekek, elvek, nézetek és mindezek mellett hitvallási tételek ütközését is eredményezi. Az agyhalott önkéntelenül is betölti azt az evangéliumi küldetést, mely a másik ember, a szenvedő ember, a felebarát megsegítésére irányul. A transzplantáció a gyógyítás, a másik ember életlehetőségének, életminőségének pozitív változását, testi-lelki felemelkedését, megújulását munkálhatja, azonban nem lehet olyan teológiai indokot találni, mely a keresztyén ember erkölcsi kötelességévé tenné, előírná a szervek halál utáni adományozását.
A transzplantációs orvosi megoldás az agyhalott donor esetében az irgalmasság sajátos megvalósulását jelenti. Ez képezheti a teológiai alapját e cselekménynek. Vitatott azonban hogy ez a hitvallásos, evangéliumi alapú nézet teljes értékű és mindenre kiterjedő választ jelent a transzplantáció összetett kérdéskörének és gyakorlatának tisztázása, értelmezése során.
Az emberi test gyógyulása - mint végső soron ideiglenes állapot - és az üdvösség, örökkévalóság kérdése - mely túllép a tapasztalati világon - nem keverhető össze a transzplantáció témájának teológiai etikai elemzésekor. A medicina adhat átmeneti segítséget a szenvedőnek a szervátültetés által. Isten üdvösséget ad, mely örökkévalóságot jelent. Az ember ember által való segítése az önfeláldozás minden formája azonban krisztusi tett, kitüntető lehetőség minden Krisztust követőnek, keresztyénnek.
Tarr Zoltán, Magyarországi Református Egyház
Budapest, 2012. július 25.
